Videcz Ferenc

(1944-2011)

 

Pécsi születésű

Pécsett született a Monarchia utolsó éveiben odatelepült német, stájer, morva és horvát ősök leszármazottjaként. Az általános iskolát Vasason végezte, szülővárosa patinás intézményében, a Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett. Ezt követően – szintén Pécsett – magyar-ének-orosz szakos tanári diplomát szerzett. 1966-től tanárként és karnagyként Hidason dolgozott 24 éven keresztül. Az Éneklő Ifjúság mozgalomba végzett munkáját elismerően értékelte többek között Bárdos Lajos, Balázs Árpád zeneszerző, Botka Valéria és Csányi László a Magyar Rádió gyermekkórusának karnagya, Párkai István, Rossa Ernő és Turcsányi Emil a Budapesti Zeneakadémia tanára. 1990-től Bonyhádon a Jókai Mór Szakképző Iskolában tanított 2006-ig nyugdíjba vonulásáig.

Nős, felesége – Rendes Mária – történelem, ének-zene szakos tanár, helytörténeti kutató. Két felnőtt gyermekük (Tibor és Virág) és két unokájuk (Laura, Dusán) van. A kis Dusán születését sajnos már nem élhette meg. Írni már gyermekkorában kezdett. Mentora: az általános iskolában Temessy Károlyné, a gimnáziumban dr. Szende Béla, főiskolai éveiben dr. Péczely László volt. Irodalmi tevékenységét a Nimród vadászújságnál kezdte. Egy évtizeden át rendszeres díjazottja a lap évenkénti irodalmi pályázatának. Szász Imre író és Zoltán Attila a Nimród főszerkesztője kérte fel első kötete összeállítására, amelyet további könyvek követtek.

A 70-es évek kezdetétől vadászott. E tekintetben Fekete István követője volt, aki szerint elsődleges célunk nem a vad mindenáron történő elejtése, hanem a szemlélődés, a természet titkainak megismerése, értkeinek megóvása. A szelektáló, állományszabályozó zsákmányszerzés csak kiegészítője a természet elkötelezett szolgálatának.

Neve megtalálható volt a Magyar Vadászkürt Egylet, a Baranyai Alkotó Vadászok Köre és a Magyar Vadászírók Társasága alapítói között, utóbbi szervezetnek alelnöke volt. Tagja volt a Magyar Írószövetségnek, a Vadászati Kulturális Egyesületnek, a „Kézjegy” Tolnai Tollforgatók Klubjának, a dombóvári Fekete István Irodalmi Egyesületnek, a Kaposvári Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaságnak és a pécsi Tüskés Tibor Testvérmúzsák Asztaltársaságnak.

Három szakfolyóirat (Nimród, Magyar Vadászlap, Díszmadár Magazin) mellett írásai több irodalmi, művészeti, közéleti folyóiratban (Ezredvég, Lyukasóra, Bárka, Hitel, Új Horizont, Várhely, Somogy, Búvópatak, Irodalmi Páholy, Mentsvár, Hetedhéthatár, Föveny, Néző Pont stb.) láttak napvilágot. Megjelent könyvei: Holtomiglan (1997), Verőfény és alkonyat 1998), Vadász voltam egykörön (1999), Tanítványok (2001), Vendégkönyv (2004), Zsugorított görbetükör (2005), Tucatversek (2005), Gyónás könyve (2008), Mária könnye (2011 posztomusz), Gondolatolvasó (2012 posztomusz).

Az öreg tölgy meséi ?

Írásai további harminc évkönyvben, antológiában is olvashatóak.

Országos irodalmi pályázatokon szerzett első helyezései: Nimród Vadászújság (1990 és 1998 között három alkalommal), Vadászati Irodalomért Alapítvány (2002), Mátra Múzeum-VKE: (2003) 2008-ban a Szabad Föld és a Magyar Írószövetség Tokaji írótábora által meghirdetett borvers pályázaton, 2. helyezett lett. 2010-ben a „Szonettek- főhajtás Faludy György emléke előtt” elnevezésű költői versenyben bronz minősítést nyert és művei bekerültek az antológiába. Verseivel bekerült a Holló László verspályázat legjobb verseit tartalmazó antológiába (2011 márc.). Ezt a sikert már sajnos nem érhette meg.

Elismerései: Szent Hubertus Kereszt Arany fokozata (1998), Nimród Művészeti Díj (1998), Vadászati Kulturális Egyesület Arany Fácán-toll Irodalmi Nagydíja (2003), Tolna megyei művészetért díj (2009), XII Aquincumi Költőverseny 2. díj (2009), Spangár András Díj (2009), XIII. Aquincumi Költőverseny 2. díj (2010), Hidas díszpolgára (2010), Országos Magyar Vadászkamara aranyérme (2011 posztumusz).

Számos könyvbemutatón, szerzői esten találkozott olvasóival. Néhány ezek közül: Budapest (Szt. István téri könyvünnep- 2005, Művészetek Palotája-2006, Vörösmarty téri könyvünnep-2006), Lévai =Felvidék? Szlovákia-2002), Pécs (nevelők Háza- 1997, 1998, 1999, Városi Könyvtár-2005), Bonyhád (Solymár Imre Városi Könyvtár 1997 óta 11 alkalommal), továbbá Kaposvár, Tolna. Tamási, Mór, Rétság stb.

Versköteteit néhány középiskolában – a „kortárs író” kategóriában – érettségi tételnek is feldolgozták. Több iskolában tartott rendhagyó irodalmi órát. 2009-ben a Költészet Napján a bonyhádi Solymár Imre Városi könyvtár versmondó versenyt rendezett Tolna megyei középiskolásainak Videcz Ferenc műveiből. A hazai olvasók és szakemberek véleménye mellett három földrész kilenc országából kapott pozitív visszajelzést, biztatást, gratulációt az ott élő honfitársainktól. (Ausztria, Szlovákia, Románia, Németország, Svédország, Hollandia, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland).

Néhány név azok közül akikkel rendszeres emberi-szakmai kapcsolatban állt: Prof. Gróf Merán Fülöp-Ausztria, Graz.(Nyugat-Európa egyik legismertebb élő természetírója, számos osztrák és nemzetközi díj, kitüntetés tulajdonosa, Habsburg Ottó unokaöccse).

Solymossy Kálmán – Ausztrális, Melbourne (Egykori ünnepelt budapesti balett művész, jelenleg az Ausztrál Televízió magyar csatornájának elnök-főszerkesztője.)

Thomas Stanek – Argentína. (Világjáró vadász és természetíró)

Ugray Tamás – Kanada

Prof. Zoltán János- Budapest (A plasztikai sebészet világviszonylatban elismer egyik megalapozója, szak- és szépíró, világjáró vadász.)

A névvel említetteken kívül számos jeles író, festőművész, fotóművész, egyetemi tanár stb., és természetesen sok kedves olvasó, akiknek levelére mindig válaszol, s akikkel – ha alkalom adódott rá – szívesen találkozott.

Az emlékszoba megtekintése ingyesen, de előzetes bejelentkezés szükséges.

12 + 8 =