PERCZEL BÉLA III.

(1862-1929)

 

Bonyhádi születésű …
Perczel Béla III.

Perczel Béla III.

Schönherr Erzsébet Elza

Schönherr Erzsébet Elza

Perczel Géza I. és felesége Perczel Jerta házasságából egy lány és három fiú gyermek született. Legkisebb fia, BÉLA III. (Bonyhád, 1862 – Bonyhád, 1929) Iskoláit szülőfaluja evangélikus gimnáziumában kezdte, majd jogot végzett. Pályáját Baranyában aljegyzőként, majd mohácsi, később a sásdi járás szolgabírójaként folytatta. Mindössze 24 éves volt, amikor belügyminiszteri engedéllyel nevét Bonyhády Béláról Perczel Bélára változtatta. 1895-től a völgységi járás főszolgabírója lett.

1896-ban feleségül vette Schönherr Erzsébet Elzát, (Pécs, 1873 – Bonyhád, 1939.) egy gazdag pécsi borkereskedő, vendéglős lányát. A tekintélyes hozomány pécsi és fővárosi bérházakból, ingatlanokból állt, közéjük tartozott a pécsi Nádor Szálló is. Miután 1902-ben összekülönbözött a főispánnal lemondott tisztéről. Könnyen tehette, hiszen felesége vagyona nagyobb biztonságot jelentett családjának, mint bármely megyei tisztség.

 Vállalkozó lett, de ténykedését nem mindig a megfontoltság, inkább a rapszodikus döntések jellemezték. A Somogy megyei Tabon vásárolt 1800 holdas birtokán 5 évig gazdálkodott. Amikor a birtok sertésállománya pusztulásával 100 000 koronás kár érte, 1,8 millió aranykoronáért túladott a birtokon és a fővárosba költözött. Mivel a fővárosi életet nem kedvelte, visszatért Bonyhádra.

Jelentős anyagi áldozattal visszaváltotta az 1902-ben Forberger László tanár közreműködésével Bonyhádon létrehozott, de felépítésétől deficites villanytelep részvényeit. Szakemberekkel végeztetett gazdaságossági felmérést, amely bizonyította, hogy a községi üzemek: fagyapot-, jégüzem, mosoda, mozi, községi közvilágítás és az alacsony lakossági fogyasztás a villanytelep kapacitásának mindössze ötödét köti le. Nagyobb fogyasztású ipari létesítmény kellett. Perczel Béla a dominógyártást és a zománcozást választotta.

1908-ban a hidasi parasztokról vásárolt szántóföldön, a Krausz-féle téglagyár szomszédságában épült fel a gyár, amelyben már 1909-ben megkezdődött a dominógyártás. A 120 doboz napi teljesítmény azonban soknak bizonyult, és 1913-ra a hazai és külföldi megrendelések elapadtak, jelentős eladatlan készletek halmozódtak fel. Perczel Béla ekkor megszüntette a gyártást, és eladta a gépeket.

A zománcozó kezdetben kizárólag cseh és német szakemberekkel működött. Később a képzések eredményeként a magyar mesteremberek száma megnőtt. Zománctáblagyártás először hazánkban Bonyhádon valósult meg. Konstantinápolyi utca- és házszám táblái is Bonyhádon készültek. Reklám területén a zománctáblák szerepe idővel csökkent, ezért más cikkek: lámpaernyő, reflektor, hamutartó, köpőcsésze gyártása került előtérbe.

A gyár bár a kiváló szakemberekkel minőségi munkát végzett, a tulajdonos rapszodikus irányítása miatt gyakran csőd közelbe jutott. Szemléletváltást fia, a huszonhárom éves József XI. tevékenységének megkezdése jelentett.

 Béla III. politikai babérokra törve a Keresztény Nemzeti Párt színeiben indult az 1920-as nemzetgyűlési képviselőválasztáson. Bár a szavaztok 45 %-át megszerezte, de így is alulmaradt a kisgazda Wéber Jánossal szemben.

 Közben a piaci igényeknek megfelelően fia a gyárat átállította az edénygyártásra és jelentős gépesítésre, szerszámfejlesztésre törekedett. A sikertelen politikai kísérletet követően fia ambícióit nem nézte jó szemmel. Eltávolította az üzem éléről. Mivel a budapesti Weiss Manfréd üzemben megindult edénygyártás a legkorszerűbb technológiával folyt, így a bonyhádi üzem versenyhátrányba került. Közben Béla III. pénze elfogyott, napirenden voltak vitái a gyári vezetéssel, elmebaja is elhatalmasodott.

A megoldást fia visszatérése jelentette. Béla III. halálakor, 1929-ben a zománcgyár már prosperált.

Az emlékszoba megtekintése ingyesen, de előzetes bejelentkezés szükséges.

14 + 8 =