A járási könyvtárak 1953. januárjában kezdték meg működésüket, épületek hiányában a feloszlatott olvasókörök és az egyesületek klubszobáiban. Bonyhádon másfél évtizedig egy zsidó-bérelte üzlethelyiségben szorítottak helyet a kultúrának. A község központjában (ma: Szabadság tér) álló emeletes szálloda tulajdonosa a holokauszt áldozata lett, így az épület köztulajdonná vált. Ebben az épületben kapott három kis szobát használatra a Járási Könyvtár. Két év múlva a megnyíló állami Béke Étterem és Szálloda részére át kellett adni a Járási Könyvtár szobáit.
A járás falvaiban „letéti könyvtár”-akat szerveztek. Tevel, Zomba, Nagymányok, Lengyel példáját követve a többi településen is létesültek „fiókkönyvtárak”. Ezeknek nem volt önálló állományuk, hanem Bonyhádról szállították a mintegy 50-100 kötetnyi olvasnivalót. Ezt a „válogatást” negyed-félévenként cserélték, pontosabban tovább küldték a következő letéti helyre.
Az országos könyvhálózat központi ellátó és irányító szerepét 1959-ben megszüntették. A községi letéti (fiók) könyvtárak fokozatosan önálló intézményekké alakultak, fenntartásukról a közigazgatási (megyei, járási, községi) tanácsszervezetnek kellett gondoskodniuk. A bonyhádi járás harminckét településén viszonylag kulturált környezetben és megfelelő helyiségben helyezték el a községi könyvtárat. Elsődleges feladatuk: a nagyüzemi gazdálkodásra áttérő parasztság „szocializálása” kollektív szemléletűvé alakítása. A községi közkönyvtárak vezetésével megfelelő iskolai végzettségű személyt bíztak meg.
Miután a községi könyvtárak önálló tanácsi intézménnyé fejlődtek, a bonyhádi könyvtár szerepköre is megváltozott: a helyi olvasószolgálat ellátásán kívül a vidéki hálózatot is támogatni kellett. A falvak új könyvtárosait meg kellett tanítani az adminisztrációs feladatokra, a könyvrendelés technikájára, a leltárkészítésre.
Az együttműködést, a szakmai fejlődést és a kapcsolatok erősítését szolgálta „A bonyhádi járási könyvtár híradója” című sokszorosított kiadvány, amely az átmeneti években a községekben dolgozó kollégákat tanácsokkal látta el.
A bonyhádi Járási Könyvtár dolgozói nagyobb energiát fordítottak a helyi olvasómozgalom erősítésére. A tizenötezer kötettel gyarapodó könyvállományban jelentősen javult a szépirodalmi és ifjúsági művek aránya. A községháza bolthelyiségének méretei azonban nem tágultak, a tárolási gondok súlyosbodtak. A helyben olvasni szándékozók számára 25 folyóiratot járatott a könyvtár, de az olvasószolgálat csak időszakosan működhetett, mert „a fűtést” nem tudták biztosítani, így a látogatás a téli hónapokban szünetelt. E korlátok miatt a könyvtár Bonyhádon helyi fiók kihelyezésével próbálta a közönséget az olvasás szeretetére megnyerni. Rövidebb-hosszabb könyvkölcsönzési lehetőséget szervezett a Dózsa Termelőszövetkezetben, a József Attila Nevelőotthonban, a kórházban és a szociális otthonban.
A rendszeres és időszaki programok sorából kiemelkedik:
- az Ünnepi Könyvhét (1953-)
- a József Attila Olvasómozgalom (1955)
- a Könyvbarátok Köre (1958)
- az Olvasó Népért Mozgalom (1968)
A Bonyhádi Járási Könyvtár eredményes munkálkodása nyomán húsz, illetve huszonöt éves fennállása alkalmával előbb a Tolna megyei, majd az országos értékelés alapján elnyerte a „Kiváló Könyvtár” címet.
A Perczel Mór utca 50. házszámú kúria építtetője Perczel III. Béla (1862-1929). Jogi végzettségével két évtizedig járási főszolgabírói hivatalt vezetett. Házasságkötése révén (1896) felesége dúsgazdag hozománya arra csábította, hogy a főszolgabírói tisztségről leköszönve vállalkozóként folytassa életútját. Öt évig Tabon nagybirtokosként gazdálkodott, majd 1908-ban visszaköltözött Bonyhádra, földet vásárolt és a következő évben dominó- és zománctáblagyárat alapított és kúriát építtetett. Az 1920-as években fia, Perczel József Mihály az edénygyártással országos hírűvé tette az üzemet. A gyár államosítása (1948) után a kúria is köztulajdonná vált. Az épületet kezdetben alkalmi raktározásra hsználták, majd egy évtizeden át állami gondozott gyerekek József Attila Nevelőotthonaként hasznosították. A nevelőotthon Nagymányokra telepítése után a Perczel-kúria a közművelődés fellegvára lett. 1968-ban három intézmény működött a falai között: a Járási Művelődési Központ, a Zeneiskola és a Járási Könyvtár. 1968-ban alakították ki a gyermekkönyvtári részleget,
ahol rendszeresen diafilmek vetítésével, mesedélutánokkal és bábelőadásokkal szórakoztatták a kicsiket. A felnőttek számára elkezdődtek és rendszeressé váltak az író-olvasó találkozók. A 60-70-es években a bonyhádi könyvtár vendége volt Baranyi Ferenc, Bálint Ágnes, Bihari Klára, Csoóri Sándor, Földeák János, Horgas Béla, Jankovics Ferenc, Kormos István, Nagy László, Oláh László, Páskándi Géza, Szabó Magda, Tamási Áron, Tornai József, Tüskés Tibor.
A három kulturális intézmény együttélése másfél évtizedig elhúzódott. 1980-ban a Művelődési és Ifjúsági Központ végre elfoglalhatta új épületét, s a zeneiskola is megfelelő otthont kapott a régi községháza emeletén. Így az egész Perczel-kúria könyvtár lett, és 1977-től Városi Könyvtár elnevezéssel tevékenykedett. 1983-86 között az egész épületet felújította a város önkormányzata. A belső átalakításokat Urbán László budapesti könyvtárépítész tervei alapján végezték el. A nagyteremben a galéria egyrészt esztétikai, másrészt térnyerés szempontjából remek alkotás. Megszűntek a könyvtár raktározási gondjai: az ötvenezer kötetes állomány nagy része szabadpolcokon kapott helyet. Külön gyermekolvasót rendezhettek be, valamint kényelmes zeneműtárat.
2001. szeptember 21-én volt a helyismereti kutatószoba ünnepélyes átadása. Ugyanekkor vette fel a könyvtár a Solymár Imre Városi Könyvtár nevet.
Forrás: Kolta László: A bonyhádi Solymár Imre járási-városi könyvtár 1953-2002
