Névadónk, Solymár Imre

Solymár Imre 1947. szeptember 22-én született Bonyhádon. A család apai ágon német (Izmény, Bonyhád), anyai ágon magyar (Paks) származású.

Solymár Imre abban a sajátos bonyhádi miliőben nőtt fel, melyet az etnikai és vallási sokszínűség, a kisebbségi lét jellemzett. A középiskolai tanulmányait a bonyhádi Perczel Mór Közgazdasági Szakközépiskolában végezte. Már középiskolás korában kialakult helytörténeti és közéleti érdeklődése. Az országos statisztikai és kulturális pályázatokon való részvétele mellett az iskola önképzőkörének egyik vezetője lett. A Bonyhádi Közgazdászban – az iskola lapjában – közzétett cikkei íráskészségéről tanúskodtak. 1966-ban jeles eredménnyel érettségizett. A Számviteli Főiskola elvégzése után banktisztviselő lett, közben diplomát szerzett a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen. Hét éven át banktisztviselő volt Bonyhádon, majd néhány évig tsz-főkönyvelő Nagymányokon. 1977-1983 között a Tolna Megyei TSZ Szövetség közgazdasági munkatársa volt. Ezután rövidebb ideig közgazdasági osztályvezető lett a szekszárdi Mezőgépnél, majd főkönyvelő a decsi tsz-ben. 1987-től a Magyar Nemzeti Bank Tolna Megyei Igazgatóságának közgazdásza, majd 1993 júliusától megyei igazgatója volt.

Munkásságát közgazdasági témában három részre oszthatjuk. Tsz-es korában a Számvitel és Ügyviteltechnika, valamint a Gazdálkodás, tsz-szövetséges időszakában a Gazdálkodás és a Magyar Mezőgazdaság című folyóiratokban jelentek meg írásai. Mint jegybankosnak, szakmai írásait a Bankszemle című lap közölte.

Történeti-néprajzi-irodalomtörténeti-névtani munkásságában közös, hogy szinte valamennyi munkája Bonyhád-, illetve Völgység-kutatás. Három évtizeden át a következő helytörténeti témákkal foglalkozott: Bonyhád neve, a Bolyha kérdés, Bonyhád földrajzi nevei, utcanevei. Tanulmányt írt a Völgység történetéről, egy másik tanulmányában összegyűjtötte a Völgység három etnikumának falucsúfolóit. Feldolgozta a györei születésű Náray Antal irodalmi munkásságát, megírta a Völgység irodalomtörténetét. Egy évtizeden át dolgozott Györe és Izmény történetén. Kiemelten foglalkozott olyan témákkal, mint a cikói Ótemplom, a hidasi haranglopás, a híres régész, Wosinsky Mór kényszerű távozása a Völgységből. Társszerzőként jegyzett kiadványai közül a dr. Kolta Lászlóval közösen jegyzett Válogatott dokumentumok a Hűséggel a Hazához mozgalom történetéhez című, 1994-ben megjelent kötetnek nemzetközi visszhangja volt, a Források a bukovinai székelyek történetének tanulmányozásához címen, 2000-ben megjelent forrásközlést pedig Benda Kálmán „nemzeti gondolkodásunkban kiemelkedő” alkotásnak tartotta. További jelentős munkái: A bonyhádi utcanevek története; Az élet megindul (In: Bonyhád a 18-20. században), Bonyhád földrajzi nevei (Budapest, 1981), A történeti Völgység; Bonyhád – hajdan Bonyha (Bonyhád, 1987), A pénz és hitélet Szekszárdon (Szekszárd, 1996), Fejezetek Györe történetéből 1235-1948 (Szekszárd, 1997).

Mentalitástörténettel az 1982-es szekszárdi regionális mentalitás konferencia kapcsán, dr. Pisztola Ferenc főorvos hatására kezdett foglalkozni. Előadásainak tanulmánnyá fejlesztett szövege az Orvostörténeti Közleményekben jelent meg. Néhány munkája a közgazdaságtan és gazdaságtörténet témaköréből való. Ilyen például a Perczel Mór nemzetgazdászati ismeretei forrásáról szóló tanulmánya a Dunatájból vagy a kakasdi örökváltsággal foglalkozó előtanulmányai.

Helytörténeti munkáinak száma meghaladja a 120-at, gyakori helytörténeti előadó volt Bonyhádon és Szekszárdon. Előadója volt történészkonferenciáknak, alapítója a bonyhádi Honismereti Körnek és a Múzeumbarátok Körének, titkára a Magyar Történelmi Társulat Tolna Megyei Szervezetének, első elnöke a Völgységi Tájkutató Alapítványnak.

Szerette a természetet, szívesen túrázott. Aktív tagja volt a Völgység Turista Egyesületnek és a Mecsek Egyesületnek.

Kitüntetései:

• Babits Mihály-emlékplakett (1978)
• Perczel-díj (1994)
• Tolna Megyei Millecentenáriumi Emlékérem (1996)

1997. július 10-én Bonyhádon hunyt el.

Munkássága elismeréseként 2001-től a Bonyhád Városi Könyvtár, 2013-tól a város egyik utcája is az ő nevét viseli. Tiszteletét a Mecsek Tolna megyei szakaszának legmagasabb pontján és a Györében állított kopjafa, a Csengő-forrásnál nevét jelölő márványtábla, a helyi könyvtárban létrehozott emlékszoba, valamint a Tolna Megyei Természetbarát Szövetség által szervezett Solymár-emléktúrák ápolják.

2003-ban jelent meg A DÉL-DUNÁNTÚLI NÉMETEK MENTALITÁSA (Die mentalität der Deutschen in Südtransdanubien) című könyve. E kötetének lektora, dr. Szita László így jellemezte:

A magyarországi nemzeti kisebbségek történetének kutatásában egyedülállóak Solymár Imre német mentalitástörténeti eredményei. Míg a horvát, román, szlovák nemzetiségeink mentalitásáról csak apró szilánkok vannak, a szerző esetében egy szisztematikus feltárásról beszélhetünk. A kérdés nemzetközi irodalmát is jól ismerte és rendkívül alapos vizsgálódásai széleskörű forrásokra alapozottak. A völgységi táji adatbázis fokozatosan szélesedett regionális szintre, de megállapításai a dunai svábság népi arculatára is általánosíthatóak és nemzetközi tudományos szinten elismertek.

2021-ben jelent meg a Perczel Mór szülőházának és parkjának botanikai és történeti nevezetességei Bonyhádon című könyv, melyben a Perczel családról, a kúriáról szóló fejezetek egy része a néhai Solymár Imre 1985-ben írt tanulmányát tartalmazza.

Forrás: Völgységi Füzetek, Bonyhád Lexikon