Perczel Géza I. és felesége Perczel Jerta házasságából egy lány és három fiú gyermek született. Legkisebb fia, BÉLA III. (Bonyhád, 1862 – Bonyhád, 1929) Iskoláit szülőfaluja evangélikus gimnáziumában kezdte, majd jogot végzett. Pályáját Baranyában aljegyzőként, majd mohácsi, később a sásdi járás szolgabírójaként folytatta. Mindössze 24 éves volt, amikor belügyminiszteri engedéllyel nevét Bonyhády Béláról Perczel Bélára változtatta. 1895-től a völgységi járás főszolgabírója lett.

1896-ban feleségül vette Schönherr Erzsébet Elzát, (Pécs, 1873 – Bonyhád, 1939.) egy gazdag pécsi borkereskedő, vendéglős lányát. A tekintélyes hozomány pécsi és fővárosi bérházakból, ingatlanokból állt, közéjük tartozott a pécsi Nádor Szálló is. Miután 1902-ben összekülönbözött a főispánnal lemondott tisztéről. Könnyen tehette, hiszen felesége vagyona nagyobb biztonságot jelentett családjának, mint bármely megyei tisztség.

 Vállalkozó lett, de ténykedését nem mindig a megfontoltság, inkább a rapszodikus döntések jellemezték. A Somogy megyei Tabon vásárolt 1800 holdas birtokán 5 évig gazdálkodott. Amikor a birtok sertésállománya pusztulásával 100 000 koronás kár érte, 1,8 millió aranykoronáért túladott a birtokon és a fővárosba költözött. Mivel a fővárosi életet nem kedvelte, visszatért Bonyhádra.

Jelentős anyagi áldozattal visszaváltotta az 1902-ben Forberger László tanár közreműködésével Bonyhádon létrehozott, de felépítésétől deficites villanytelep részvényeit. Szakemberekkel végeztetett gazdaságossági felmérést, amely bizonyította, hogy a községi üzemek: fagyapot-, jégüzem, mosoda, mozi, községi közvilágítás és az alacsony lakossági fogyasztás a villanytelep kapacitásának mindössze ötödét köti le. Nagyobb fogyasztású ipari létesítmény kellett. Perczel Béla a dominógyártást és a zománcozást választotta.

1908-ban a hidasi parasztokról vásárolt szántóföldön, a Krausz-féle téglagyár szomszédságában épült fel a gyár, amelyben már 1909-ben megkezdődött a dominógyártás. A 120 doboz napi teljesítmény azonban soknak bizonyult, és 1913-ra a hazai és külföldi megrendelések elapadtak, jelentős eladatlan készletek halmozódtak fel. Perczel Béla ekkor megszüntette a gyártást, és eladta a gépeket.

A zománcozó kezdetben kizárólag cseh és német szakemberekkel működött. Később a képzések eredményeként a magyar mesteremberek száma megnőtt. Zománctáblagyártás először hazánkban Bonyhádon valósult meg. Konstantinápolyi utca- és házszám táblái is Bonyhádon készültek. Reklám területén a zománctáblák szerepe idővel csökkent, ezért más cikkek: lámpaernyő, reflektor, hamutartó, köpőcsésze gyártása került előtérbe.

A gyár bár a kiváló szakemberekkel minőségi munkát végzett, a tulajdonos rapszodikus irányítása miatt gyakran csőd közelbe jutott. Szemléletváltást fia, a huszonhárom éves József XI. tevékenységének megkezdése jelentett.

 Béla III. politikai babérokra törve a Keresztény Nemzeti Párt színeiben indult az 1920-as nemzetgyűlési képviselőválasztáson. Bár a szavaztok 45 %-át megszerezte, de így is alulmaradt a kisgazda Wéber Jánossal szemben.

 Közben a piaci igényeknek megfelelően fia a gyárat átállította az edénygyártásra és jelentős gépesítésre, szerszámfejlesztésre törekedett. A sikertelen politikai kísérletet követően fia ambícióit nem nézte jó szemmel. Eltávolította az üzem éléről. Mivel a budapesti Weiss Manfréd üzemben megindult edénygyártás a legkorszerűbb technológiával folyt, így a bonyhádi üzem versenyhátrányba került. Közben Béla III. pénze elfogyott, napirenden voltak vitái a gyári vezetéssel, elmebaja is elhatalmasodott.

A megoldást fia visszatérése jelentette. Béla III. halálakor, 1929-ben a zománcgyár már prosperált.

Az emlékszoba megtekintése ingyesen, de előzetes bejelentkezés szükséges.