Vadvirágaim

Cserépvázában elrendezett mezei virágok gyermekkoromat juttatják eszembe. Ifjú koromban, otthon, kerti virág nemigen került a vázába, csak piacra, eladásra szánva vagy templomoltárra lettek levágva. Mezőről jövet szedtünk mindenféle vadvirágot, amivel a Jóisten megszépítette a világot. Csokorba szedett fehér margaréták között szépen kéklettek a búzavirágok, szarkalábak, a bimbóba szökött, rózsaszín, tüskés bogáncsok is kérették volna magukat, de vázába nem valók, jobb, ha inkább a réten maradnak.
A vadbükköny hosszan elnyúló indáin apró, jelentéktelen, lilás virágok finom illatot árasztottak, az illat miatt kerültek a csokorba. A piros pipacsok rikítottak leginkább, a közéjük tűzdelt néhány szál búzakalász bokrétaként ékeskedett a színes virágok között.
A télikonyha jókora asztalának közepén öblös cserépváza, a tarka csokor abba lett belerakva. Gyönyörködtünk benne néhány napig, amint hervadozni kezdtek, egy frissen szedett, újabb csokorral kicseréltük.
Életem nyolcvannegyedik évébe visszatekintek a munkával eltöltött évtizedekre, emlékeim, mint cserép-vázába rakott mezei virágok, színesen, szelíden jutnak az eszembe. A tarka csokor bennem még frissen él, de már nemes virágok díszelegnek a nappaliszoba asztalának közepén. Kerti virágok töltik be a mindennapjaimat, azért néha visszavágyom a vadvirágos ifjúságomat.
Megköszönöm a Mindenhatónak, hogy nem számlálja sokasodó éveimet, megadta, hogy csokorba kötve megosszam Önökkel, a még le nem írt emlékeimet.

Koller Mártonné

A könyv megvásárolható a Solymár Imre Városi Könyvtárban, nyitvatartási időben.